00. Bemutatkozás 1-2 mondatban

Hát bemutatkozókat nem nagyon tudok írni... Mindenesetre, Evangline vagyok, az oldal szerkesztője. Ezáltal azt hiszem a "törzslátogatók" már ismernek többé-kevésbé. 16 éves pécsi leányzó vagyok, és betegesen vonzódom a nem átlagos dolgok iránt, igazi művészlélek vagyok, ééés, imádom a hüllőket, a pókokat, és a hörcsögöket (ez fontos volt).

 

01. Hogy/mikor ismerted meg a bandát?

Először úgy találkoztam a banda nevével, hogy az egyik osztálytársam kapott valahonnan német Bravo magazint, és ahhoz ilyen felragasztható tetoválásokat adtak ajándékba. Neki nem kellettek, ezért nekem adott egy rakással, amiket amúgy nem használtam fel, a de a BFMV logó ott nagyon tetszett, és félretettem, hogy majd rákeresek. Aztán persze nem lett belőle semmi, pár hónappal később, csak véletlenszerűen találtam rá a bandára. Egy YouTube-os koncertfelvétel volt, amin a Her Voice Resides-t játszották. 

 

02. Miért szeretted meg?

Akkoriban még eléggé a mainstreamben sodródtam [Evanescence, Linkin Park, stb.], és egy teljesen új élmény volt számomra, hogy ilyen durva hangzású zene is létezik. Előtte csak úgy távolról hallottam, hogy van műfaj, amiben üvöltenek, de sosem foglalkoztam vele igazán. A Bullet aztán egy új dimenzió volt számomra. Rögtön le is töltöttem egy BFMV diszkográfiát, amit akkor még csak az első mini album és a Poison alkotott. Beletelt egy kis időbe, amíg megbarátkoztam velük, sokáig csak a Her Voice-t hallgattam (ami vicces, mert végülis ez a legdurvább szám az albumon). Az áttörést aztán a Hand Of Blood hozta, amit csak véletlenszerűen hallottam meg, amikor csak úgy háttérzenének raktam be az albumot. És akkor onnantól kezdve függője lettem a bandának, és kidobtam az összes Tokio Hotel cd-met. [Nem röhög!]

 

03. Melyik a kedvenc Bullet albumod, és miért?

Szerintem senki nem fog meglepődni, ha azt írom, hogy a Poison. Gondolom nem is vagyok ezzel egyedül... Azt hiszem nyugodtan nevezhetem fiatalságom egyik legmeghatározóbb albumának. Rengeteg emlék, érzés, és minden ilyen nyálas dolog miatt kötődök hozzá. Nem mellesleg pedig, nagyon kevés olyan album van, amelyiken mindegyik számot jónak tartok, a TP pedig pontosan ilyen. 

 

04. Kedvenc dal?

Ez elég változó; mikor-hogy. Nehéz egyetlen dalt kiválasztani, de ha muszáj, akkor:

Fever: Pleasure and pain

SAF: Take it out on me

The Poison: Hit the floor

És miután a TP a kedvenc albumon, azt hiszem egyértelmű...

 

05. Kedvenc klip?

A Tears Don't Fall, mert egyáltalán nem szemérmeskedik, és pont olyan nyerseny veti eléd a valóságot, mint amilyen durva tud az lenni. Nem mondom, hogy ebbe nem tudnék belekötni [aki ismer, az tudja, hogy én még a betonba is...], de mindenképp ez a videó a nyerő, ha választanom kell.

 

06. Kedvenc tag a bandából?

Hm. Igazából, annyira szeretem őket, hogy lehetetlen egy valakit kiválasztanom. Mindegyikük egyéniség, akiket lehetetlen egy lapra feltenni. Zeneileg és férfiként viszont Padge a kedvencem. =)

 

07. Mi az üzenetük? Mit tanultál tőlük?

Az üzenetük? Nem tudom eldönteni, hogy jó-e vagy rossz, amiért fogalmam sincs mi. Szerintem a Bullet is olyan banda, amelyiknek a dalai mindenki számára teljesen mást jelentenek... Nagyon nehéz megfogalmazni pár sorban, hogy mit tanultam tőlük. Talán a legkiemelkedőbb az, hogy abszolút nem számít, hogy az emberek milyen címkéket aggatnak rád, hogyan bélyegeznek meg; csak az a fontos, ami benned van. Ez így közhelynek tűnik, amiket utálok, de hát, az is közhely, hogy amit eszel azzá leszel, és mégis milyen igaz...

 

08. Csak változtak, felnőttek, vagy eladták magukat?

Is-is. Mármint, szerintem az, hogy egy banda "eladja magát", azt jelenti, hogy nem saját magáért ír zenét, és nem az önkifejezés, a művészet miatt. Aztán persze ezen belül nyilván vannak durvább fokozatok is, pl. nézzünk csak fel a mainstream slágerlistákra... Szóval, a Poison-ról szerintem nem sokan tudják, de először egy olyan producerhez passzolták le a bandát, aki Nickelback-stílusú bandát akart belőlük faragni. A Bullet pedig több hónapnyi munka gyümölcsét dobta utána a kukába, mert a felvételek csak ilyen átlagos, oké szintűek lettek. A saját zenéjüket akarták, nem a más által gyártott műszart, ezért újra felvették a dalokat Colin Richardson producerrel, akiről gyakran hangoztatták, hogy szinte teljesen szabad kezet adott nekik. Ez számomra egy olyan dolog, ami miatt hihetetlenül csodálom a bandát.

Aztán ezt a képet, körülbelül akkor rombolták le magukról, amikor a Fever megjelenése előtt bejelentették, hogy a Scream Aim Fire album teljes egészében csak azért készült, hogy az utálóiknak megmutassák milyen kemények is ők. Don Gilmore, a Fever producere pedig olyan szinten beleszólt az albumba, hogy majdnem ki is rúgták... Szerintem mindenki le tudja vonni a következtetést, hogy erről mi a véleményem...

 

09. Metal, emo, metalcore, hardcore... Most akkor mi?!

Természetesen szarok rá. Sosem tartottam fontosnak, mert szerintem, ha egy adott kategóriába be akarod sorolni magad, akkor az egyet jelent azzal, hogy felesleges korlátokat állítasz fel magadnak, amiből az ered, hogy frusztrálsz leszel, mert ugyebár mindenkinek az kell, amit nem kap meg; és ha frusztrált leszel, akkor szép lassan kezdesz begolyózni, és elsorvad a kreativitásod... És ez most így durván hangzik, de a lényeg, hogy ez semmiképp sem egészséges. Szerintem.

 

10. Meddig fogod még szeretni a bandát?

Nem tudom. Igazából, már most sem szeretem őket olyan szinten, mint ahogy pár éve tettem. A banda mindig része lesz az életemnek, olyan formában, hogy sok fontos pillanaton végigkísért... Mert hát, azért 11 éves kortól kezdődik a felnövés folyamata, ami elég meghatározó...=)

 

+1. Mi a véleményed az oldalról? =)

Na, szerintetek? ;)

 

Súgó Még nincs hozzászólás.